ÜTKÖZŐ KOROK, ÜTKÖZŐ IRODALMAK

Író-olvasó találkozó Bánki Évával

2016. október 4-én egyetemünkre látogatott Bánki Éva író, irodalomtörténész, szerkesztő, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, akivel Keserű József folytatott inspiráló és mélyenszántó, interdiszciplináris eszmecserét. Miután elhangzott néhány felvezető kérdés a szerző életútjáról – megtudhattuk például, hogy a magyar mellé eredendően kényszerből választotta a portugál szakot, ami máig a megélhetését biztosító háttér maradt –, hamar a szakmai kérdések és az alkotói tevékenység kerültek fókuszba. Bánki Évát már gyermeki éveiben is vonzották a középkor titkai, a kelta regék, s főként a kor szabad, kereteket nem igazán ismerő emberképe, ami nagy hatást gyakorolt későbbi regényeire, az Esővárosra, az Aranyhímzésre, a Magyar Dekameronra, és legutóbbi alkotására, a Fordított időre is. Utóbbi voltaképpen a középkori kódexeket díszítő margináliák, az iniciálék és miniatúrák, azaz a kor popkulturális elemeinek titokfejtésére vállalkozik, akkoriban ugyanis a kép ragadta meg a történetek azon elemeit, melyeket szóval nem volt szabad lejegyezni. A beszélgetés során a középkori multikulturalizmus, az összeesküvés-elméletek, a jelen és a középkor párhuzamai mind terítékre kerültek, ráfonódva a mindennapjainkat meghatározó közéleti események tanulságaira. A régiónkban még mindig elszeparáltan kezelt irodalmak, a szép és a populáris literatúra kérdésköre kapcsán Bánki Éva ugyan elismerte, hogy előbbi nyelvi virtuozitása egyfajta hagyományőrzéssel fonódik egybe, mégis a spekulatív fikciós irodalom az, amely a jelen társadalmát, annak válságát és kihívásait megragadni képes. A szerző ebből a horizontból is reflektált a H. Nagy Péter köré szerveződő iskola, az MA PKK kutatócsoport működésére, mely szerinte azt az irodalmat helyezte vizsgálódása fókuszába, amely itt él és lüktet körülöttünk, s amelyet mindennapi gondjaink és kérdéseink írnak, inspirálnak.

(Baka L. Patrik)